Szentlőrinckáta címeréről
Szentlőrinckáta község újonnan tervezett címere a kevés címerképet felvonultató egyszerűségében kellemesen illeszkedik az utóbbi időben fellendülőben lévő kommunális heraldika szakemberek által is elfogadott irányvonalhoz.
Szerencsésen alkalmazza a címer a község nevében is megjelenő, tulajdonképpen megkülönböztető előtagként szereplő szent ábrázolása adta lehetőségeket. A III. században élt, hispániai származású, de Rómában tevékenykedő Szent Lőrinc, amely a község egyházának patrocíniuma, védőszentje, minden szemlélő számára azonnal felismerhetővé teszi a címert. A legenda szerint Valerianus császár élve süttette meg a neki ellentmondó papot, akinek ezért legfőbb attribútuma a rostély lett. Talán nem tudatos a választás, de a Spanyolország védőszentjeként is tisztelt Lőrinc mellé, a pajzs másik oldalára éppen Aragónia színei, a vörös-arany vágások kerültek.
Szentlőrinckáta címerének heraldikai leírása a következő:
Egyenes állású, hasított csücskös talpú pajzs, melynek (heraldikailag) jobb oldalán vörös mezőben négy arany pólya fut, bal oldalán pedig kék mezőben, zöld dombon álló, jobbjában rostélyt tartó Szent Lőrinc ábrázolás. A címer szorosan vett fogalmához ugyan nem tartozik, de kiegészítő elemeként alkalmazható a pajzs alatt elhelyezkedő devise (jelmondat), amely zöld színű hullámos szalagon mutatja a település nevét, arany betűkkel.
A heraldika egyik sarkkövének tartott “az viseli a legtöbbet, aki a legkevesebbet viseli” elvnek megfelelően kevés címerképet és heroldalakot ábrázoló pajzs minden téren betölti a címertől elvárható feladatokat. Egyszerű, de mégis egyedi, könnyen felismerhető, és a településükről mindent elmondani kívánó, de éppen ezzel jellegtelen és sablonos, sőt a legtöbb esetben címertan alapvető szabályai ellen vétő tömegcímerek sokaságából kellemes színfoltként tűnik elő. Külön érdemének tekinthető, hogy nem próbálta meg a szinte minden magyarországi falura jellemző mezőgazdasági kultúrát valami módon ráerőltetni a címerre, és eltekintett a szőlőfürt, ekevas vagy gabonakéve közhelyeinek pajzsra tételétől.
A szakmailag igényes kivitelezésű, de ugyanakkor mégis egyszerű és közérthető címer joggal tart igényt arra, ami minden címer legfőbb jellemvonása kell, hogy legyen: a település lakosságának tetszésére és arra, hogy Szentlőrinckáta megkedvelje és magáénak ismerje el azt a mindennapok használatában is.
Dreska Gábor
Eötvös Lóránd Tudományegyetem
